A-ból B-be?

 Most gondolom mondjátok magatokban, na, ez „érdekes” lesz, még jó, hogy nem olvasom el ezt az unalmas agymenést.

Pedig kivételesen ebben nincs igazatok. Valójában ez az igazán lényeges kérdés, akármilyen furcsának is hangzik.

Hogy miért gondolom mindezt?

Az Egérútnak rengeteg vetülete van, és nehéz megmondani, mi az igazán lényegi, új, érdekes, előremutató, és mi az, ami rárakódott, mint a hagymára a héjak. Mint megszoktátok, folyamatosan fejtjük le ezeket az önmagukban is érdekes héjakat, és időről-időre olvashattok ezekről, abból a szemszögből, ahogy mi látjuk.

Most megpróbálkozom a legnehezebbel, magát a magot próbálom kifejteni.

A-ból B-be.

Elég egyszerűen hangzik, mi lehet ebben érdekes, és pláne mi lehet ebben forradalmi?

Indulunk valahonnan és el akarunk jutni valahova, a lehető leggyorsabban. Ennyi a feladat.

Nosza, nézzük meg ennek a kérésnek, kérdésnek az aspektusait:

Felhasználó vagyok, most indulok, és a kb. 10 km-re lévő célomhoz akarom, hogy elnavigáljon a lehető leggyorsabb úton az Egérút.

Mit kell ehhez tudnia az Egérútnak?

Kell egy nagyon pontos térképi adatbázis, amin lehetőség szerint minden forgalmi szabály és létező út nem csak hogy fentlegyen, de még pontos is legyen. Ha ez nincs, akkor nincs min megtervezni a szóbajöhető, alternatív utakat.

De mivel tudjuk, hogy egy dolog állandó az életben, és ez maga a változás, kell valaki, aki karban is tartja és aktualizálja a térképi adatbázist, lezárásokkal, új utakkal, forgalmi változásokkal, felújításokkal, balesetek okozta teljes útzárakkal.

Kellenek a forgalmi adatok. Ha nem tudjuk, melyik út mennyire járható ebben az időpontban, akkor képtelenek leszünk jó választ adni arra a kérdésre, most melyik a leggyorsabb út számomra?

Ehhez természetesen kellenek felhasználói statisztikák, a rendszer számára emészthető módon, amiket maguk a felhasználók adnak anonim módon.

De mi van, ha éppen nincs minden útról friss adat? Akkor ismerni kell a hisztorikus változásokat, korábbi statisztikákat, elemzéseket az adott útszakaszra. Ugye kezd picit izgalmasabb lenni, és talán most már látszik, mennyire összetett a válasz erre a kérdésre.

És akkor most jön még csak a számítás, ami maga a lényeg. Ezt úgy nevezik: a TERVEZŐ MOTOR! Jól hangzik, nem? Legalábbis olyan tudományosnak tűnik. Na, ő van a hagyma közepén. Ő az, aki a lényeget megvalósítja. Ő fut a szerveren, és nézi át kérdésünkre az összes lehetséges útvonalat, számol a forgalommal, a lezárásokkal, a hisztorikus adatokkal, a térképfrissítésekkel.

Persze, most jönne a lényeg, hogy, hogyan működik. Sajnos, ha ezt leírnám, akkor meg kéne titeket öljelek... Félre a tréfát, ez nagyon száraz matematika. Lényege, hogy egy folyamatosan változó gráfon kell két pont között kiszámolni az összes lehetséges útvonalat, és természetesen mindezt a másodperc tört része alatt. A kiszámolt útvonalak közül a leggyorsabb maga az Egérút!

Remélem, nem volt túl száraz, és érdekes infókat tudtatok meg rólunk.

Jó Egérutakat! A tervező motor legyen veletek!

Van-e új a nap alatt? NINCS!

Tegnap kaptam egy barátomtól egy cikket, mely érdekes fejlesztésről szól, miszerint a gépkocsikban lévő aktív bluetooth detektálásából lehet adott helyen mérni, hogy épp ott milyen a forgalom intenzitása, haladási sebessége.

http://attraktor.blog.hu/2012/12/17/bluetooth_segiti_a_forgalmat

  Én személy szerint nagyon izgalmasnak találtam a gondolatot, bár bevallom, hogy a dolog egyáltalán nem újkeletű. Csak korábban nem bluetooth-t használtak, de forgalmat már figyeltek szenzorok, méghozzá hatalmas volumenben.

1989-ben vége lett a hidegháborúnak, és az akkor még szovjet csapatokat roham tempóban kezdték kivonni Kelet-Európából, így az NDK-ból is. Az USA részéről valós igényként jelent meg, hogy  pontosan szeretnék tudni, hogy a részben vasúton, részben közúton zajló csapatkivonás a valóságban hogyan zajlik.

Maga a probléma elég izgalmas volt, mert egy fél Európányi részt kellett figyelni a nap 24 órájában, és bizony az akkori műhold rendszerek kapacitása még ehhez biztosan kevés volt.

Nagyon érdekes technikai megoldással álltak elő az akkori mérnökök, bár ez mára méltatlanul kicsit a feledés homályába veszett. Minden szóbajöhető út mellé földbe telepített geoszenzorokat és minimális intelligenciát raktak. Ezek a kis mérőegységek felvették és elküldték az elhaladó nehéz konvojok hangját, irányát, és intenzitását. Ha volt találatuk, akkor gyorsan műholdra küldték, és máris volt egy primitív, de megbízható „forgalmi kép” a csapatkivonásokról.

Tehát 89-ben már fél Európa szintjén működött egy szenzorrendszer, persze akkor még nem bluetooth figyelte. Én üdvözlöm, hogy most újra feltalálták. Persze jó kérdés, mire lesznek jók ezek az adatok, és ki fogja ennek kiépítését finanszírozni, most már nagyobb sűrűségben? Modjuk egy dinamikus navigáció tudná használni a szenzorokból nyert forgalmi adatokat. Ki tudja?

Jó Egérutakat!