1% ötlet, 99% munka!

Fura dolog az Egérút fejlesztésében kezdetektől részt venni, és azt látni, hogyan lesz egy apró elültetett magból egyre nagyobb fa.

Mi ebben a folyamatban az igazán lényeges? Maga az ötlet? A megvalósítás? A működtetés?

Nehéz erre korrekt módon válaszolni, mivel ha akárcsak egy része nem működik az egésznek, akkor a többi sem képes működni. Képzeljünk csak el egy lomb, törzs, vagy gyökér nélküli fát. Tudjuk, hogy nem maradhat életben bármelyik lényeges rész nélkül.

Mennyire volt fontos maga az ötlet?

Mag nélkül nem lesz termés, de ez önmagában még azért édeskevés.

A világon rengeteg ötlet kering. Feltételezhetően rengeteg gondolat nagyon jó irányba mutat, de a legtöbből mégsem lesz semmi.

Kell bele az a bizonyos 99% munka. Ez bizony tényleg ennyi. Tapasztalatból tudom, hogy évek kitartásáról, és folyamatos, erőltetett munkáról beszélünk, amíg eljutunk még csak nem is az elején vizionált célig, csak valameddig. Valameddig, ami már stabil, ami már van és működik.

És még onnan is van tovább. Ott jön a nagy dobás, amire mindenki vágyik. Amikor a piciből nagy lesz.

Az Egérút sem kivétel a fizika és a gazdaság törvényei alól. Mi is itt járunk, és akár tetszik, vagy nem tetszik, de minden kis sikerért komoly munkát kell elvégezni.

Akik követik munkánkat, pontosan tudják, mennyi apró lépést tettünk meg idáig az Egérúton. Mi pedig azt tudjuk, még mennyit kell menni előre. Támogassatok minket tehát továbbra is legalább ilyen lelkesen, hogy útra kelhessen ez a magyar navigáció.

Mi lesz a világgal, ha már mindenki intelligens navigációt használ?

 2011. márciusában részt vettem Balatonalmádiban egy térinformatikai konferencián, ahol egy tervezett intelligens navigációs rendszerről tartottam előadást, ami ingyenes lesz, mobilon fog futni, és mellesleg Egérútnak fogják hívni, ha elkészül.

Az előadás végén lehetett kérdezni, és az egyik hallgató igen keményen nekem is jött. Kérdése, valahogy így hangzott, bár igazából nem is kérdés, inkább egy „isteni” kijelentés volt.

„Ez így nem fog működni, amint tömegesen kezdik használni a technológiát, meg fogja bénítani a teljes rendszert. Nem hogy segíteni nem, inkább ártani fog a rendszer!”

Bevállalós embernek tartom magam, és sok mindenre számítottam az előadás végén, de azért arra, hogy röviden nyugtázza valaki a teljes hallgatóság előtt, hogy ez egy …., na azért erre nem.

Szóval felvettem a kesztyűt, és egy példába kezdtem, ami arról szólt, miszerint ha egy mellékútra terelünk tömegesen embereket, és annak átengedőképessége elkezd csökkenni, akkor már nem oda küldjük az autókat, hanem még tovább, egészen addig, amíg lehetséges utak rendelkezésre állnak.

Persze válaszom láthatóan nem érdekelte, hiszen ez így nem működhet, és pont.

Mára az Egérutat tömegesen használják. Több 10 000 letöltés, és folyamatosan növekvő használat jellemzi. Azonban a jelzett világvége valahogy elmaradt. De akkor mi lett helyette?

Ha valaki egy intelligens rendszernek köszönhetően idejében információt szerez egy kialakult dugóról, és azt elkerüli, azzal a többi autóson is segít, ugyanis ő már nem növeli tovább azt a sort.

De mi van azzal az utcával, ahova áttereljük az autósokat? Az köszöni, de az esetek zömében még jóval a kapacitása alatt marad így is.

Na de mi van, ha az is bedugul? Bizony ezt is érzékeljük és racionális módon további egérutak keresésébe fog a szerver.

Végezetül egy szemléletes hasonlat:

Képzeljünk el két vízzel teli kádat. Az egyiken egyetlen nagy DUGÓ van. A másik kádon egy nagy DUGÓ és további 3 kicsi kifolyó található.

Húzzuk ki a DUGÓ-kat, és a kérdés, melyik kád ürül ki hamarabb?

Jó Egérutakat, és minél több lehetséges kifolyót a dugók helyett!

Ma beállított a dugóba az Egérút! Mit tegyek?

A cím szándékosan ilyen provokatív. Az Egérút rendszeres használata közben bepillantást nyerhetünk a szerver, Anteres tanulási folyamatába, ami önmagában egy jövőbe mutató, izgalmas folyamat. Ezt én saját példámon keresztül mutatom most be.

Budapesten a IX. kerületben, a Haller utcában lakom. Reggel feleségemmel együtt szoktunk indulni, és útbaejtem az ő munkahelyét, ami az Andrássy úton van.

Túl azon, hogy én szeretem ezeket a közös autózásokat, a célpont Egérút szempontjából ideális.Gyakorlatilag a Belváros kellős közepére kell minden reggel bejutni, ami szinte mindig, garantáltan bedugul.

Első útvonalak: Kezdetben az Egérút alig 10 percet mondott, és végig főutakon vitt. Már az első reggel kiderült, nem ez a legjobb út, mikor a Körút és az Üllői út kereszteződésében 10 percet vártam. Majd jött a Kálvin tér. Teljes menetidő 25 perc lett.

Második kör: Másnap ugyanebben az időben már kerültük az Üllői utat, és vele párhuzamosan kis utcákon trükköztünk, de még mindig végül ugyanaz a kereszteződés volt a Körúton való átvágás módja. Menetidő 23 perc. Nem sokkal jobb.

Harmadik kör: Üllői elkerülve, cél a 32-esek tere, és itt átvágunk a Körúton. Sajnos ez sem jött be, 20 perc.

Negyedik kör: Üllői elkerülve, 32-esek elkerülve, az átvágás a Körúton már egész trükkös volt, mert egészen kis utcákon elvitt a Király utcáig. Nagyon szellemes útvonal volt, de 25 perc lett, mert egy csomópontban 10 percet álltam.

Ötödik: Végig kis utcák, csak sima közlekedési lámpák. 12 perces menetidő. Én erre magamtól soha nem mentem volna. Többször láttam a párhuzamos utcákon a dugóban álló autókat.

Természetesen ez a megszerzett tudás már közkincs, és ti is részesedtek belőle, mikor ebben az időszakban, hasonló irányokba közlekedtek, mint ahogy én is részesedek az általatok bejárt utak tudásában.

Tehát így tanul Antares, a szerver. Figyeljétek ti is, ahogy képességei egyre javulnak, és azt, hogyan válnak egyre jobbá, szellemesebbé az Egérút utak.

Jó Egérutakat!

Mit lehet tudni Antares-ről?

Akik figyelemmel követnek minket, tudják, hogy cégünk névadója, illetve az útvonaltervezést végző szerver neve Antares.

Mi ezt egy beszédes névnek gondoljuk, és szeretjük a hozzá köthető történeteket.

Antares egy csillag neve a Nyilas csillagképben. De mi mégsem ezért választottuk ezt a nevet.

Aki olvasta a Ben-Hurt, vagy látta filmen, biztosan emlékszik a híres fogathajtó versenyre. A versenyt természetesen Ben-Hur megnyerte és ezt gyönyörű lovainak köszönhette. A fogat négy csodaszép arab pej volt. És a négy közül volt egy, aki kiemelkedett, és ez nem volt más, mint Antares!

 Nyerni akar, nem túlzok, fut egész nap, és végül ő ér be elsőnek.

A verseny végén pont ez a kitartás segítette győzelemre Ben-Hurt, és ugyanez a gondolkodás van az Egérút csapatban is.

Van egy másik érdekes és beszédes történet Antares-ről, legalábbis egy Antares nevű hajóról. Ezt a történetet csak a névadás után hallottuk, de bizony többször érezzük, mennyire találó.

Létezett egy Antares nevű svéd halászhajó, és vele történt a történelem legkülönlegesebb fogása. Ugyanis Antares büszkélkedhet a történelem legnagyobb halászfogásával, amit hálóval eddig elértek. A dolog különlegessége, hogy a hajó egészen kicsi, alig négyfős legénységgel bírt.

Antares fogását azonban nem a horgászkönyvekben kell keresni, jóval inkább katonai kiadványokban. Ugyanis ez az egyetlen halászhajó, amely kifogott egy brit atomtengerjárót.

Remélem, mikor legközelebb látjátok az AntaresNav nevet, eszetekbe jut a névhez kötődő valamelyik történet!

Jó Egérutakat Anteres-szel!