Hogyan lett Egérút az Egérút?

„Nomen est omen”. A név kötelez.

Milyen volt a névadás folyamata? Miért lett ez a név, a Puli navigáció helyett?

Mára olyan természetes talán mindenki számára az Egérút név, és én már el sem tudnám képzelni a navigációnkat itthon más név alatt. Bevallom, én beleszerettem ebbe a rövid, de beszédes névbe.

Fura dolog, hogy volt, amikor több mint egy évig nem  volt neve a projektnek. Volt, amikor még az elméletek, számok, kérdések és tervek nem álltak össze egy név alá. Egy idő után ez a hiány már zavaróvá vált, és éreztük, kell egy igazán jó név, ami leírja, amit addig közösen kitaláltunk és vizionáltunk.

Leültünk hát négyen egy asztal mellé azzal a céllal, hogy nevet adunk a gyereknek. Nóri, Balázs, Péter és én ültünk össze egy hétfő délután, és elkezdtünk beszélgetni, némi üdítő és popcorn társaságában.

Először megfogalmaztunk pár alapelvet, amit a névtől várunk:

- Legyen félreérthetetlenül magyar

- Legyen fiatalos

- Írja le azt az új megközelítést, amit kitaláltunk

- Legyen egyértelmű, hogy navigációs programról beszélünk

- Legyen tömör és könnyen megjegyezhető

- Mind a négyünk számára fenntartások nélkül feleljen meg.

És utána elkezdtük az ötletezést. Volt minden, csillagképek, állatok, összetett nevek, latin kifejezések, szóviccek, és valahogy egyik sem volt jó. Lassan már belecsúsztunk az éjszakába, egyre több üdítő és popcorn fogyott, de senki nem akart felállni, valahogy éreztük, hogy vár ránk egy jó név.

És akkor egyszercsak Nóri javasolt egyet: EGÉRÚT!

Abban a pillanatban belémhasított a felismerés, és egyből rá is vágtam: Nekem egyáltalán nem tetszik!

Fura, de így volt. Ilyen marhaságot. Mai napig nem értem, akkor mi nem tetszett benne, de nekem nem tetszett. Először. Na de azután a többiek egyként védték, érveltek mellette, és engem támadtak, mit nem értek. És akkor én is megértettem, az a név, ami ilyen érzéseket és elkötelezettséget vált ki, az igazi telitalálat. Ez a név, ami elmondja amit kell, nem többet és nem kevesebbet csak pont a lényeget.