Merre tart az Egérút?

Mindig azt gondoltam, hogy a folyamatokat tisztán csak kellő távolságból lehet látni. Ebből kifolyólag számomra reális képet alkotni a navigációs szektorról lényegesen nehezebb, mert teljes mértékig meg lettem fertőzve az Egérúttal. Ezért nem is szeretném magam független, elfogulatlan színben mutatni, mert ebben az esetben nem lennék hiteles. Helyette inkább leírom a véleményem, gondolataim.

A világ állandóan változik, így nem meglepő, hogy a navigációs szektor is változásban van. Ennek két alapvető oka van, egyrészt az okostelefonok robbanásszerű elterjedése, másrészt az online technológiák fölénye a korábbi offline rendszerek felett. Ez a két változás félreérthetetlen módon rendezi át a navigációs szektort.

Dinamikusan bővül azok köre, akik rendelkeznek olyan telefonnal, ami navigációra alkalmas, és bizony  az újonnan megjelenő potenciális felhasználók tömege olyan navigációs programot keres készülékére, ami minél több hasznos funkcióval rendelkezik.

Mi a tömeg elvárása a telefonjukra felkerülő navigációs programmal szemben?

• Legyen ingyenes.
• Legyen egyszerű és jól használható.
• A használt térképadatbázis legyen 100%-ig megbízható.
• Számoljon a forgalommal.
• Nyújtson többletadatokat az általa bejárt útvonalról.
• Stb.

Hol van az Egérút helye ebben a folyamatban?

Jelenleg folyik az ingyenes mobiltelefonos navigációs szektor leosztása. A magas technikai elvárások miatt kevés szereplő lesz képes ténylegesen beszállni a felhasználókért vívott harcba. Várhatóan 2015-re a Magyarországon lévő 3 millió autó 80%-ban ingyenes mobiltelefonos navigáció lesz. Ez kevesebb, mint 10 cég között fog eloszlani. Mi az Egérúttal szeretnénk az élbolyba tartozni.

Persze, ez hatalmas feladat. A többi szereplő is gőzerővel fejleszt, és halad a saját útján. A felhasználói elvárások egyre magasabbak, és épp hogy elér valaki egy magasabb technikai szintet, máris a következő lépésen kell gőzerővel dolgozni.

Miért gondoljuk mégis, hogy ebben az aránytalan versenyben helyt tudunk állni?

Egyszer az egyik tanárom azt mondta, hogy a legnagyobb különbség a semmi és a valami között van. Ez lefordítva számomra annyit jelent, hogy a legnagyobb lépés belépni a versenybe. Itt olyan nagyot kell ugrani, ami a későbbi lépésekhez képest nagyságrendi különbség. Mi, Egérutasok sok év munkájával, képesek voltunk belépni a versenybe, és letöltésszámban, illetve használati aktivitásban felvenni a versenyt a többiekkel, így lehet most már arról beszélni, hogy nem csak beléptünk, bent is maradunk és növekszünk.

Röviden így látom a saját utunkat, azzal a biztos tudattal, hogy túl közel állok az eseményekhez, hogy igazán tiszta képem lehessen. Viszont számomra nem lenne értelme ebben a fejlesztésben részt venni, ha nem lennék teljes mértékig megfertőzve az Egérúttal.

Miklós