Halál a forgalmi dugókra!

Miért jelent számunkra kiemelt stressz a dugóban ülés?

Ezt a kérdést már sokan feltették, kutatták és a kijött eredmények magáról az emberi természetről árulnak el rengeteget.

Jópáran nagyon sokat ülünk otthon, munkahelyen, TV előtt, vagy éppen autóban. Miért készülünk ki mégis, ha dugóba kerülünk? Végülis  tudunk rádiót hallgatni, feltehetően előbb-utóbb kikeveredünk, és végig kellemes, kényelmes, megszokott környezetben a saját autónkban ülünk.

De valamiért mégis a legnagyobb stresszhelyzetek egyike tud lenni a dugóban ülés.

Ez akkor is így van, ha számítunk arra, hogy egy adott szakasz rendszeresen bedugul, ha egyáltalán nem sietünk, ha teljesen nyugodt környezetből érkezünk.

Mi idegesít minket mégis? Talán az elvesztegetett idő? A többletfogyasztás? A rossz levegő?

Nem, egyáltalán nem erről van szó!

Egy oka van, ami miatt az egyik legerősebb stresszhelyzet életünkben a forgalmi dugó:

Elveszítjük az irányítást életünk egy adott területén, és csapdába esünk. Se előre, se hátra. Nincs kiszállás, nincs választás. Tetszik, nem tetszik ez van, itt ülünk, és nem rajtunk múlik, mikor jutunk ki innen.

Érdekes módon a szabadság és az irányítás elvesztése ennyire fontos számunkra. Gyanítom, már mindenkinek volt hülye főnöke, aki értelmetlen feladatok sokaságát kényszerítette rá. Vagy kerültünk olyan helyzetbe, mikor valamilyen feladatot akaratunk ellenére meg kellett csinálnunk. Egy dugó ugyanezt teszi velünk. Elvesz tőlünk valamit, ami úgy tűnik, valahogy nagyon fontos számunkra. 

Elveszi tőlünk az irányítás lehetőségét!

Most jönne a marketinges rész: Használj mindig Egérutat….

Ettől megkíméllek titeket, mert gyanítom, számotokra is fontos, hogy szabad emberként választhassatok, mit tesztek és milyen navigációt használtok. Ez a szabadság a részünk, és pont.

Tehát: Halál a forgalmi dugókra!

Miért kell dinamikus POI az Egérútba?

A múlt héten bevezetett új funkciónkat már a mostani tesztfázisban is nagyon pozitívan fogadták a felhasználók. Jelentősen nőtt a használati aktivitás, és nagyon sok támogató levelet kaptunk, amiket ezúton is nagyon köszönünk!

De miért volt szükség az új funkciókra?

Most hat POI típus került bevezetésre:

• Baleset
• Torlódás
• Traffipax
• Rendezvény
• Útfelújítás
• Veszélyes útszakasz

Az Egérút nagy előnye, hogy az útvonalterveit nem távolság, hanem menetidő alapján készíti. Ehhez három dolgot veszünk figyelembe:

• Felhasználóktól érkező friss statisztikák
• Hisztorikus adatok
• Operátor által bevitt forgalmi események

Mikor tehát útvonalat terveztek az Egérúttal, a szerverünk ezeknek az adatoknak a figyelembevételével számolja ki nektek, merre lenne most a leggyorsabb a haladás. Eddig viszont semmilyen módon nem jelenítettük meg, hogy miért választ az Egérút egy adott útvonalat, egy másik helyett. Így gyakran kaptuk azt a kérdést, miért vitt erre vagy arra? Nem lett volna jobb, ha azt az utat választja?

Az Egérútban a rövidítéseknek, levágásoknak, egérutaknak mindig van oka. Ezeket mindig valamilyen esemény indokolja, de ezt idáig nem láthattátok.

A most beüzemelés alatt álló funkciók lényege tehát nem más, mint informálni titeket a város valós forgalmi helyzetéről. Természetesen ezt úgy kívánjuk megvalósítani, hogy minél jobban értelmezhető és használható legyen vezetés közben, és csak a szükséges, és ténylegesen fontos információkat közöljük.

Tehát e gondolatok miatt láttok POI-kat a kliensben. Reméljük, elnyeri tetszéseteket ez az új funkció, és hasznos segítség lesz számotokra is a több információ!

Jó Egérutakat!

Mi van, ha ég a ház, vagy mentőt kell hívni?

Van az autós navigációknak egy igen különleges és extra területe, mikor kiemelt értékek múlnak a rendszer pontosságán, megbízhatóságán. Ezek a területek a speciális, tűzoltók, és mentők számára nyújtott navigációk.

 Részemről mindig tisztelettel és mély alázattal tudok beszélni azon emberek munkájáról, akik vállalják, hogy az életmentés folyamatában részt vesznek. Náluk azért is hatalmas feladat ez, mert nem csak a feladat adta lelki teherrel, de a szűkös anyagi viszonyokkal is dacolniuk kell, néha még az itthonmaradást is megkérdőjelező bérek mellett.

Könnyű belátni, hogy ezekhez a speciális mentési feladatokhoz speciális képességekkel és megbízhatósággal rendelkező navigációs programra is szükség van. Az Egérút nem titkolt célja, hogy ezt a kiemelt szintet elérje fejlesztéseivel.

Milyen elvárások vannak ezekben a speciális esetekben?

• Az elérhető legpontosabb térképadatbázis, mely tartalmazza még a legkisebb és legelhagyatottabb lakott településeket is, akár egészen a tanyavilágig bezárólag.
• Pontos és megbízható cím- és házszámlista, a tévedések minimalizálása érdekében.
• Kiemelkedően magas rendelkezésre állási képesség, hogy mindig biztosítható legyen az útvonaltervezés a felhasználók számára.
• Tesztelt és stabilan működő rendszer, mely már komoly működési tapasztalatokkal rendelkezik.
• Saját operátori lehetőség, mely lehetővé teszi a leghatékonyabb célbaérkezést, flottamenedzsmentet.
• Speciális tervezési szabályok, kis utcák elkerülése, magasság- és súlykorlátok figyelembevételével.

Még jó ideig sorolhatnám, milyen jogos elvárások léteznek egy speciális navigációs rendszerrel szemben.

Gondolom, többen furcsáljátok, hogy egy ingyenes navigáció ennyire különös irányba gondolkodik, és felmerül a kérdés, akkor minek fejlesztett idáig mindenki számára elérhető rendszert?

A válasz igen egyszerű. Csak akkor lehetséges egy bizonyos technikai szint meglépése, ha előtte kötelezően végigjárunk jónéhány fejlesztési lépcsőt. Magyarán, egy technológiát nem csak kigondolni kell, de meg is kell építeni és alaposan kiismerni, végtelenségig tesztelni, és továbbfejleszteni.

Miért jó a hétköznapi autós navigációt használók számára egy ennyire extrém elvárási rendszer?

Mert a fejlesztés célzottan egy prémium kategória irányába mutat, mely olyan extra tulajdonságokat fog tartalmazni, ami egy hétköznapi navigációtól nem elvárható. Az előnyök mind térképadatbázis, mind kliens oldalon megjelennek egy ponton.

Miért jó ez a fejlesztőknek?

Minden szakmának megvannak a mesterfogásai, amit minden manufaktúra, cég, vállalat féltve őriz. Ezt a tudást csak évek hosszú munkájával lehet megszerezni, és ez a know-how bizony aranyat ér számukra.

Minden visszajelzés, kérés, teszttapasztalat, jelzett térképhiba, forgalmi mérés, térerősség mérés, fejlődést jelent. Ezek a visszajelzések teszik lehetővé a későbbiekben, hogy ha ég a ház, vagy mentőt kell hívni, tudjuk, a legfejlettebb online navigációs technológia siet a segítségünkre, perceket, és talán ezáltal többet is nyerve.

Jó Egérutakat!

Hogyan töltsünk fel egy hordót vízzel?

A mostani blogbejegyzés sokaknak elég száraz lehet, mert a fejlesztés problémáit és az Egérút speciális stratégiáját ecseteli, vagyis azt, hogy a korlátozott erőforrások helyes alkalmazása hogyan fordítható előnnyé. Ezt azért tartjuk kiemelt értéknek, mert kis magyar cégként kizárólag helyes stratégiával lehet megmaradni és gyorsabban fejlődni, a szinte korlátlan forrásokkal rendelkező külföldi, nagy navigációt kínáló cégek mellett.

Akit ez most nem érdekel, még kiléphet. Persze, pont ezek az igazán érdekes kérdések...

A fejlesztések során van egy nagyon szemléletes hasonlat, amit a fejlesztők és cégvezetők szeretnek használni. Ez nem más, mint a lyukas hordó hasonlata. Mit jelent ez, és mi köze az Egérúthoz?

Képzeljünk el egy lyukakkal teli hordót. Ez jelképezi az eredetileg csak tervként létező fejlesztést, amiben számos megoldandó feladat vár ránk. Ezt a hordót szeretnénk megtölteni vízzel. Könnyen belátható, hogy mindig csak addig a szintig tudjuk feltölteni ezt a hordót, ahol a legalsó lyuk van. Magasabb szintre nem fog sikerülni tölteni, mert minden, ami befolyik egyből ki is fog folyni.

Most azt gondoljuk, hogy akkor mi sem könnyebb, szépen sorban haladva tömjük be a meglévő lyukakat, és kész is vagyunk! Sajnos, a valóság nem ilyen egyszerű. Tapasztalatból tudom, hogy nagyon nehéz résztvevőként észrevenni a helyes fontossági sort. Tíz megkérdezett ember, tíz különböző, számára fontos problémát fog mondani, vagyis nagyon nehéz észrevenni, hol a legalsó lyuk, mi a legfontosabb, legégetőbb probléma.

Azt gondolnánk, ezzel akkor sem kellene foglalkoznunk, ha mondjuk egy külföldi, szinte korlátlan forrásokkal rendelkező cég lenne az Egérút. Ha így gondoljuk, akkor bizony hatalmasat tévedünk.

A valóságban mindig kell egy korrekt problémalátás, és prioritási sor. Ha ezzel a képességgel nem rendelkezik a cég, akkor képtelen lesz feltölteni a képzeletbeli hordóját. Ebben az esetben bizony azt fogja tapasztalni, hogy kezdetben kisebb cégek is képesek lesznek nálánál lényegesen jobb eredmények elérésére, és nem fogja érteni, mi ennek az oka.

Erre nagyon sok példa van, itt bizony a cég vezetése nem jó emberek kezében van, és ennek a cégnek termékei nagyon komoly lemaradásba fognak kerülni, még ha az alapelgondolás helyes is volt. Ilyen cég volt a Kodak, vagy a Nokia. Bizony, hibás vezetői döntések a cégek teljes térvesztését okozták mind a két esetben, még akkor is, ha a kritikák idejében megfogalmazódtak az alkalmatlan vezetéssel szemben.

Természetesen abban az esetben, ha korlátozottak az erőforrások, akkor lényegi kérdés az erőforrások helyes irányítása, beosztása. Itt hibás döntésekkel teljesen ki lehet vérezni, vagyis lényegesen nagyobb szellemi kihívás itthon boldogulni, mint tőlünk nyugatra, de úgy néz ki, azért nem is olyan rossz eredménnyel teljesít a magyar szürkeállomány, erre legyünk büszkék!

Tehát látható, nem is áll olyan távol egymástól feltölteni egy hordót vízzel, és elkészíteni egy navigációs programot.

Mi köze a kerékpárnak a GPS-hez?

Tudjuk-e miért fejlesztették ki a GPS rendszert? Milyen fejlesztési cél vezetett el odáig, hogy megszülessen a műholdas navigáció, és mi köze van ehhez a kerékpárnak?

Minden hasonló jellegű írás úgy kezdődik: „Már az ókoriak is foglalkoztak a navigációval…” Esetünkben azonban ez nem igaz. A műholdas navigációt egészen más gondolatok indították, és célja nem a földi és hajós navigáció pontosabbá tételét szolgálta. Ez csupán melléktermék, bár mára jóval fontosabb lett szerencsére, mint az eredeti célkitűzés.

A hajózás bizony a GPS-től függetlenül talált jól használható választ arra, hogyan kell a helyzetünket viszonylagos pontossággal meghatározni, és köszöni, jól meg is lett volna a GPS nélkül. A második világháború végére már éjszaka és rendkívül rossz látási körülmények között is képesek voltak a hajók kellő pontossággal elérni céljukat, a radar, a pontos órák, rádiós navigáció és egyéb fejlesztéseknek köszönhetően.

Akkor kinek kellett a GPS? Ki és minek fizetett milliárdokat a rendszer megalkotásáért? És mi köze van ehhez a kerékpárnak?

Egy fura játékkal kezdeném. Álljunk gondolatban egy focipálya egyik kapujához. Nézzük ki a szemben lévő kaput, és csukjuk be a szemünk! Induljunk el így, lehunyt szemmel, és pontosan annyit menjünk, amire azt gondoljuk, hogy most elértük a kaput. Akkor nyertünk, ha 2 m-nél kisebb lesz a tévedés, ezen a 80 m-es szakaszon.

Gondolom mind érezzük, hogy ez nem sikerülne. Elvétenénk mind a távolságot, mind az irányt.

Ugyanezzel a problémával szembesültek azok a mérnökök, akik az első robotrepülőket építették. Itt ugyanis nem volt pilóta, aki a gép szeme lett volna, és az adott célra vezeti a gépet.

Először ezek a problémák a német V1-es gépnél, a szárnyas bombánál merültek fel. Tudták merre van London, azt is, milyen távol van a csatorna túloldalán, a cél nem is volt kicsi, na de hogy csinálják? Kellet egy irány. De az egyből látszott, hogy az iránytű pontossága messze alulmarad a szükséges szinttől. Itt jött képbe a kerékpár. Valaki tudta, hogy miért nem dőlünk el a biciklivel. Jobban szólva, csak addig stabil a szerkezet, amíg forog a kerék. A perdület miatt a forgó kerék stabilan tart egy beállított irányt. Így ha a rakétába rakunk egy kereket minden irányba csapágyazva, beállítjuk Londonnak, és nagy sebességgel megpörgetjük, akkor az végig az adott irányt tartani fogja. Ez a szerkezet a giroszkóp.

Már csak a távolságmérés kellett. Mi simán a lépéseinket számolnánk a képzeletbeli focipályán, és a németek sem tettek másként. Egy apró propellert tettek a bomba orrára, amit a menetszél forgatott. Ezen volt egy egyszerű számláló és a beállított távolságnál lefordította a bombát.

Persze, itt máris látjuk a fő problémát. Mennyire navigálta pontosan ezt a gépet ez a primitív mechanikai intelligencia? A válasz: csak a kellő mértékig.

Máris a hidegháborúhoz ugrottam, ahol szintén egymást akartuk jól megbombázni. De gépeink olyan buták voltak, hogy jó eséllyel nem tudtuk volna a másikat a tengerentúlról pontosan elpusztítani. Ide már kevés volt a biciklikerék, és az orrkúpba építhető propeller, valamint az önként jelentkezők sem tolongtak, akik célra vezették volna a rakétákat.

Hát ilyen magasztos célok miatt született a GPS-rendszer. Persze mára már nem ez a cél. Illetve kérnénk minden felhasználónkat, csak békés célra használja az Egérutat!

A most születő Galileo-rendszer már polgári célokra született. Szerencsére elég sokan rájöttek, hogy létezik értelmesebb felhasználási terület, mint egymást jól megbombázni.

Remélem, ha legközelebb bekapcsoljátok az Egérutat, eszetekbe jut a kerékpár, a focipálya, és a pontos navigáció. Addig is jó navigációt, persze csak nyitott szemmel!

Hogyan tervezzünk navigációs programot?

A NASA 2,5 millió dollárt költött olyan íróeszköz kifejlesztésére, ami a világűrben súlytalanságban vagy nedves környezetben is működik. Az oroszok ceruzát használtak.

Egy dinamikus navigációs program, ami okostelefonokon működik és az IT szektor része, nem készülhet máshogy, mint táblagépeken, prezentációkon, kivetítők és hatalmas monitorok előtt. A GPS navigáció kizárólag ebben a környezetben születhet.

De biztos így van ez, vagy valahogy máshogy működik az alkotás folyamata?

Lehet, hogy most rengeteg emberben fog összeomlani egy világ, de bizony az Egérút jó ideig nem látott számítógépet, csak papírt és ceruzát. Igazi kockásfüzet projekt volt jó ideig.

De nem ellentmondás ez? Hogy lehet, hogy egy navigációs program születése ilyen múlt századi körülmények között zajlott?

A válasz nagyon egyszerű. Szükség van egy olyan eszközre, ami teret enged a kreativitásnak, és az ötletek szabad vizualizálásának. Valamire, amit körbe lehet ülni és szabadon kommentelni, és bizony, ennek a mai napig a legjobb eszköze nem más, mint a papír és ceruza.

Érdekes visszaemlékezni arra, hogy mi bizony így kezdtük. Ez előzte meg mára a több mint 100 000 programsor megszületését.

Javaslom tehát mindenkinek, ha navigációs program fejlesztésén gondolkodik, ne féljen először gyermekien egyszerű rajzokat készíteni, igazán megéri.

Mit jelent az Egérút filozófia?

 

Külföldön van egy mondás a magyarokról: „Ha egy forgóajtón egy magyar mögötted megy be, biztos lehetsz benne, hogy előtted fog kijönni.”

Első hallásra talán fura, és akár bántó is lehet, ha úgy értjük, hogy furakodunk. De kint ezt nem így értik, hanem egészen máshogy. Ha lesz valami olyan út, amire ők nem is gondolnak, akkor mi, magyarok megtaláljuk, és nem csak, hogy megtaláljuk de be is járjuk.

Van még valami, ami alapján külföldön azonosítanak minket, és ez a Rubik kocka. Mert kint nem így hívják, ez csak nálunk terjedt el, kint Hungarian Cube néven ismert, és nem másnak a szinonímája, mint a csavaros észjárásnak.

De miért tekintenek ránk így? Máshogy gondolkodnánk mi, mint a többiek? Van bármi különbség, van csavaros magyar észjárás?

Mi persze tudjuk a választ. Nagyon is! Ez itthon nagyon sok esetben a túlélés záloga volt, és mára történelmi hagyományai vannak. Össznépi játékká vált, hogy hogyan lehet a meglévő szabályok és megszorítások között mégis törvényesen élni.

Bizony ráállt az agyunk, hogy keressük és kutassuk a lehetőségeket. A kitörési pontokat, amik teljesen szabályosak, de mégis gyorsabbak, mégis pár pillanat előnyt jelentenek, mert néha ez is számít. És ebben a nagy össznépi játékban észre sem vettük, hogy mind megváltoztunk. Bizony képessé váltunk arra, hogy másodiknak menjünk be a forgóajtón és elsőnek jöjjünk ki.

Az Egérút semmi mást nem tesz, csak ezt matematikai alapokra fekteti. Biztos, hogy több lehetőség áll előttünk eljutni A-ból B-be. Nosza, nézzük csak meg, melyik lesz nekünk a leggyorsabb! Mert mi magyarok tudjuk, hogy nem kell beállni a sorba, hanem érdemes körülnézni.

Talán kevés olyan program vagy termék van, ami ennyire megfogná a magyarok esszenciáját és különlegességét. Mindezt teszi szerethető és törvénytisztelő módon. Nem a szabályok áthágására buzdítva, csupán a saját előnyünkre fordítva azokat.

Ezek után azért nem meglepő, hogy az Egérút nem német, vagy osztrák, vagy svájci fejlesztés. Őszintén meglepődnék, ha ezen nemzet tagjai állnának elő elsőként egy ilyen jellegű fejlesztéssel. Persze, ha már tökéletesen működik, ők lesznek az elsők, akik bevezetik, sőt egy ponton kötelezővé is teszik, hogy a saját rendszerük kiemelkedő hatékonyságát tovább fokozzák, de ez már egy másik történet lesz. Addig is nyugodtan kapcsoljuk be az Egérutat, és élvezzük a lehetőségekben való szabad gondolkodás hatalmát.

Jó Egérutakat!

Hogyan lett Egérút az Egérút?

„Nomen est omen”. A név kötelez.

Milyen volt a névadás folyamata? Miért lett ez a név, a Puli navigáció helyett?

Mára olyan természetes talán mindenki számára az Egérút név, és én már el sem tudnám képzelni a navigációnkat itthon más név alatt. Bevallom, én beleszerettem ebbe a rövid, de beszédes névbe.

Fura dolog, hogy volt, amikor több mint egy évig nem  volt neve a projektnek. Volt, amikor még az elméletek, számok, kérdések és tervek nem álltak össze egy név alá. Egy idő után ez a hiány már zavaróvá vált, és éreztük, kell egy igazán jó név, ami leírja, amit addig közösen kitaláltunk és vizionáltunk.

Leültünk hát négyen egy asztal mellé azzal a céllal, hogy nevet adunk a gyereknek. Nóri, Balázs, Péter és én ültünk össze egy hétfő délután, és elkezdtünk beszélgetni, némi üdítő és popcorn társaságában.

Először megfogalmaztunk pár alapelvet, amit a névtől várunk:

- Legyen félreérthetetlenül magyar

- Legyen fiatalos

- Írja le azt az új megközelítést, amit kitaláltunk

- Legyen egyértelmű, hogy navigációs programról beszélünk

- Legyen tömör és könnyen megjegyezhető

- Mind a négyünk számára fenntartások nélkül feleljen meg.

És utána elkezdtük az ötletezést. Volt minden, csillagképek, állatok, összetett nevek, latin kifejezések, szóviccek, és valahogy egyik sem volt jó. Lassan már belecsúsztunk az éjszakába, egyre több üdítő és popcorn fogyott, de senki nem akart felállni, valahogy éreztük, hogy vár ránk egy jó név.

És akkor egyszercsak Nóri javasolt egyet: EGÉRÚT!

Abban a pillanatban belémhasított a felismerés, és egyből rá is vágtam: Nekem egyáltalán nem tetszik!

Fura, de így volt. Ilyen marhaságot. Mai napig nem értem, akkor mi nem tetszett benne, de nekem nem tetszett. Először. Na de azután a többiek egyként védték, érveltek mellette, és engem támadtak, mit nem értek. És akkor én is megértettem, az a név, ami ilyen érzéseket és elkötelezettséget vált ki, az igazi telitalálat. Ez a név, ami elmondja amit kell, nem többet és nem kevesebbet csak pont a lényeget.

Készítsük el az ország térerő térképét!

 Tegnapi nap indítottuk el az Indexben ezt a kampányt, és kevesebb, mint egy nap alatt több mint 500 új felhasználó csatlakozott akciónkhoz. Jelenleg rekord használati aktivitást mérünk, és egyre távolabbi úticélokról is vannak méréseink.

 Gondolom sokakat érdekel, mit látunk máris az országos térerősség térképből? 

Az érdeklődök számára lementettem pár mintaképet, jelenleg csak az egyik szolgáltatótól, és kizárólag az UMTS lefedettségi adatokat.

Mi a cél?

Mind a három szolgáltató GSM/UMTS lefedettségi térképének elkészítése, az ország úthálózatának 50%-án, kevesebb mint egy hónap alatt.

Persze nem tudjuk biztosan, hogy ez a szám elérhető-e ilyen gyorsan, ehhez több ezer felhasználó aktív segítségére lesz szükség.

Mik a nehézségek?

Legfőbb nehézség természetesen az ország kiterjedt úthálózata. Itt kizárólag az aszfaltozott utakról beszélünk, de ezek összhossza is több, mint 136 500 km.

Ennek az 50%-a is 68 250 km. Vagyis minden héten 17 000 km új statisztikára volna szükség, mind a három szolgáltató esetében. Az Egérút felhasználók aránya is megegyezik a három szolgáltató felhasználóinak arányával, így ezek eloszlása sem egyenletes.

Összegezve, szinte lehetetlen célnak látszik. Kizárólag a közösség ereje képes egy ekkora méréssorozat lebonyolítására. Ebben minden résztvevőre számítunk, és keresni fogjuk azokat a felhasználókat, akik eldugottabb utakon is hajlandóak bekapcsolni az Egérutat!

Mostantól tehát folyamatosan adunk tájékoztatást, hol, mit mértetek. Ha van kérdéses rész, kérdezzetek bátran, a képeket a Facebookra kirakjuk.

Jó Egérutakat!

Csak térerő legyen és egészség!

 Az online navigáció alapeleme a folyamatos netkapcsolat. Ahhoz, hogy valós időben a felhasználóktól anonim statisztikák érkezzenek, megkerülhetetlen pont a mobil netkapcsolat. De egészen pontosan, mit lehet ma elvárni országos szinten a különböző szolgáltatóktól? Fura, hogy egy technológiát minimum követelménynek tartunk, de valójában nincs reális képünk arról, hogy mire is kell készüljünk.

Minket ezek a gondolatok indítottak arra, hogy az elérhető összes navigációhoz képest elsőként végezzünk ilyen méréseket. A terület annyira új, hogy ilyen jellegű térképeket a nagyközönség még sehol nem láthatott, annak ellenére, hogy mindannyiunk zsebében ott lapul a mobiltelefonunk, és bizony elvárjuk, hogy mindig használható legyen. Ezért indítottuk el azt a méréssorozatot, aminek a végén térképen nézhetik meg a felhasználók, mit is tapasztalunk valójában telefonkészülékünkkel.

Reméljük, ezt a kezdeményezésünket minél többen fogjátok támogatni, és minél extrább helyeken is bekapcsoljátok az Egérutat. Jelenleg méréseink a főútvonalakon a leggyakoribbak, és bizony sok kisebb településről még nincs adat.

Ezen felül hadd említsem meg, hogy az Egérút csapat ismét képes volt a többi navigációt valamilyen ponton megelőzni. Higgyétek el, nem olyan könnyű bármilyen területen előrébb gondolkodni és haladni, mint a szinte kimeríthetetlen tőkével és fejlesztési kapacitással rendelkező külföldi nagyok. Viszont most úgy látszik, a mammutok lába között egy kis egér tud gyorsabban haladni. Szerintem erre az egérre egyre büszkébbek lehetünk.

Hajrá Egérút!